Inkább többet, mint kevesebbet – Rasovszky Kristóf a Mandinernek

Mennyire viselte meg, hogy a három arany- és egy bronz­érmet hozó horvátországi Európa-bajnokság utáni hétvégén már következett is a szegedi országos bajnokság? 
Amikor véglegessé vált az Európa-bajnokság időpontja, tudtuk, hogy ez sűrűbb időszak lesz. A nyílt vízi úszás már csak ilyen: kint versenyzünk a szabadban, ez egy vízhőfokhoz kötött sport, ezzel nem nagyon tudunk mit kezdeni. A nehezebb feladatot nyilván az Eb jelentette, hiszen ott négy napon át négy versenyszámban küzdöttem úgy, hogy mindegyikben van nyolc-tíz ellenfél, aki odaérhet az érmes helyekre. Ez megterhelő, úgy még inkább, hogy a másfél héttel későbbi országos bajnokságon mifelénk a minimum­elvárás a dobogó.

Megkönnyebbült, hogy tíz kilométeren az olimpiai és világbajnoki cím mellé megnyert Európa-bajnokság teljessé tette az aranykollekcióját? 
Már csak azért is örülök neki, mert kergettem már az Európa-bajnoki címet az előző hét évben. Főképpen a 2018-as glasgow-i Eb után, amikor is megszerezhettem volna, csak a saját hibámból, rossz célba érkezés miatt végül ezüst lett belőle. Azóta volt bennem hiányérzet, még ha közben hál’ Istennek a világbajnokságon és az olimpián sikerült is megszereznem az aranyat. De legbelül mégis sokkal jobban örülök annak, hogy 2018 után újra dobogóra állhattam Európa-bajnokságon. Az már csak hab a tortán, hogy három egyéni számban is sikerült.